Prológus

Egy láthatatlan hurok szorul a nyakam köré ami visszaránt. Minden egyes alkalommal visszaránt...
Nem tehetek ellenne semmit se...olyan vagyok mint egy bábú...játszanak az érzéseimmel. Nekik ez semmi. Nem számít mikor fulladok bele az érzelmeim tengerébe amiket mostanra már nem tudok kordában tartani.
Az üresség ami bennem van egyre elviselhetetlenebb és csak nő...kezdem úgy érezni hogy kezdi túlnőn magát rajtam.
Megtiltják hogy szeressem hogy vele legyek hogy...hogy érezzem puha ajkai érintését és..és...puha tenyerének tapintását. MIÉRT?
Ezt szeretném megtudni?! Mit vétettem azzal hogy beleszerettem? Miért nem tudják megérteni? És..és nem is ez a legrosszabb.
Amióta érzem...hogy szeretem...azóta egyre jobban gyengülök. De miért? Miért? Miért van az...hogy én kapálózok...ő meg észre se veszi a próbálkozásaim? Az érzéseim...? Közel van de még is távol
Miért akarják megölni az érzéseim? Miért akarnak engem egy éneklő bábúnak akit úgy rángatnak ahogy akarnak?!
Amikor azt mondják hogy nem igaz...csak még egy darabot letörnek a lelkemből...és mélyebbre taszítanak
Most itt ülök a verem legalján és várok...várok hátha valaki meghall vagy megtalál...a szavaim hátra gazdára találnak...hátha ő észre vesz...
Egyetlen egy dologra vágyom hogy...

fogja meg a kezem és soha ne engedje el...