2.rész

Felálltam onnan és átöltöztem,gondoltam elmegyek kicsit és körülnézek a városban. Beszálltam a kocsiba és elindultam útközben az eszembe jutott hogy nem hoztam a telefonom,de most ebben az 1 órában csak nem fognak keresni így inkább nem mentem vissza érte,épp a gondolataimban merültem és kerülgettem ki a kocsikat,amikor eszembe jutott Harry. Rögtön be is lassítottam a kocsival és úgy számomra megállt az idő,elidőztek a gondoltaim a gyönyörű napbarnított bőrén,nevető gödrein,puha ajkain,gyönyörű zöld szemein és göndör tincsein...és a hangja, a hangja olyan mintha egy Angyal énekelne és ahogy énekel mindenkinek szárnyakat ad hogy repüljön hogy beleborzongjon a hangjába. Mi ez ha nem Angyal? Komolyan,egy mocskosul szexy angyal aki csak nem engedi hogy repüljek. Az élet kegyetlen és kiválaszt magának 1-2 olyan ember akivel ki akar cseszni nagyon jó játék,csak nekem nehéz mert...úgy tűnik a játék engem dobott annak a szerencsés játékosnak aki nem kapja meg a viszonzást a szerelemben,aki nem szeretheti azt akit akar. Próbáltam elterelni a gondolataim,leparkoltam de egy ilyen hihetetlen mértékű letargia kebelezett be megint teljesen,elindultam nézelődni de ahogy kiszálltam a kocsiból páran le is támadtak...na akkor.Mű mosolyt fel,húzzuk ki magunk és mehet a fényképeszkedés...csináltam pár fotót majd próbáltam onnan elmenni de követtek,így a fejmosó sétám fél órásra sikerül,de negyed óra volt az út ide....vissza is ennyi lesz szóval tényleg csak egy órát voltam el. Hazamentem és levettem a telefonom a töltőről...10 nem fogadott hívás.
 -Harry...-mondtam halkan amikor rezegni kezdett a telefonom.
 -Igen?-szóltam bele.
 -Mi a kibaszott szent égét nem veszed fel azt a nyomorult telefont!Mi a faszomért van neked telefonod?!-mondta rohadtul idegesen.
 -Mert...-mondtam de a szavamba vágott.
 -Louis 10x-er hívtalak!!!Nem igaz hogy annyira elfoglalt vagy hogy nem tudod felvenni azt a telibe baszott telefont!-mondta egyre idegesebben.
 -Hagynád hogy egyszer az életben szóhoz jussak?!-mordultam rá mérgemben.
 -Nem igaz hogy nem tudsz meghallgatni és csak magaddal foglalkozol!Figyelemben vennéd azt hogy el akarom mondani hogy mi volt!? Tudnál 2 percig úgy figyelni rá hogy nem bunkósodsz velem?-kérdeztem.
 -Jó mondjad már...-mondta.
 -Tudod mit Styles...nem érdekel mit akarsz. Én rád 1 napot vártam hogy hívj fel hogy küldj egy üzenetet hogy mi van...mert egyszer csak írsz egy üzenetet és kész...én meg halálra aggódtam magam...de tudod mit...nem nem érdekel miért akartál felhívni nem érdekel! Te 1 óráért kiakadsz...én meg felvettem aggódva a telefont és normálisan végig akartalak hallgatni!-csaptam rá a telefont majd mint egy kisgyerek akit leszidtak a szülei felrohantam a szobámba és bedőltem az ágyamba magamra húztam a takarót és összehúztam magam. Naivan mint egy kisgyerek bíztam abban hátha megváltozik...hátha másmilyen lesz...talán kicsit meg is szeret,nem kell annyira mint én őt,csak egy kicsit...hogy éreztesse velem hogy fontos vagyok neki,és nem csak veszekedni vagyok jó,meg hogy kitöltse rajtam a feszültségét,az ajkamba haraptam és úgy éreztem hogy most sírni akarok,de a gondolataim a telefon zavarta meg...nem Harry csengőhangja volt hanem Niallé,lefutottam és felvettem.
 -Helloooooooooooo Lou!!!-köszönt Niall boldogan.
 -Szia Niall...-mondtam robotosan.
 -Mi a baj?-kérdezte.
 -Nincs semmi.Miért hívtál?-kérdeztem.
 -Nem jössz át megnézni Theot?-kérdezte. Biztos voltam hogy nem ezért hívott.
 -Öhm...de én most kicsit elfoglalt vagyok...-mondtam.
 -Ugyan Lou...lefogadom hogy nemrég még teáztál..na gyere már...-mondta.
 -Jóóó jó...indulok..Szia-mondtam majd letettem és átöltöztem majd megkerestem a kulcsom és beültem a kocsiba és elindultam Niall tőlem kb. fél órára lakik így csak szépen lassan mentem hogy rendbe tudjam szedni magam.

2.nap