1.rész

A teraszon üldögélve egy pohár forró teával és a laptopommal nézelődtem. Hideg volt így magam köré tekertem egy takarót. Az egyre halkuló városi zajokat figyeltem,a hegyen mindenhol apró fénypontokat lehetett látni,a lámpák sorban kapcsolódtak fel és ezzel az egésznek más hangulatot adva,a szél fújt és a ház körüli fákat mozgatta,sötét volt visszafordultam a laptopomhoz és kortyoltam egyet a kávémból. Nem szerettem egyedül lenni,sokkal jobb volt mikor a fiúk velem voltak,de most hogy 3 nap szünetünk van,nem várhatom el hogy átjöjjenek. Harry...Harry persze LA-ben maradt. Őt szeretném hogy átjöjjön...felmentem twitterre, nézelődtem és nagyon nem volt semmihez se kedvem. Az unalom legvégső határait feszegettem, kaptam valami ask.fm linket...hihetetlen a directionerek mit nem küldözgetnek....megnyitottam a linket. A lány neve alatt csak annyi szerepelt hogy:"I ship Larry...Larry is a fucking real romance" nyomtam volna ki de megakadt a szemem az egyik "kérdésen": "CSICSKA LARRY NEM LÉTEZIK FOGJÁTOK FEL IDIÓTÁK MIATTATOK MENNEK SZÉT, MÁR BESZÉLNI SEM MERNEK EGYMÁSSAL!!!!" egyszerűen annyira meglepődtem ezen hogy nem tudtam hova tenni, azt hittem hogy a szemeim esnek ki a helyükről,és tovább olvastam...olyanokat írta neki hogy azt hittem hogy én fejelem le az asztalt helyette...Sokan védték de rengetegen utálkoztak...hihetetlen volt ami oda le volt írva,és ami a legjobban fájt hogy egyszerűen úgy beszéltek erről az egész Larry dologról mintha kutyák lennénk....nem tudtam szavakba önteni a gondolataim annyira ideges lettem hogy lecsaptam a laptopom tetejét és elfordultam onnan és a tájat néztem,teljesen elmerültem a gondoltaimban és abban a nagy ürességben ami most a lelkem háromnegyedét kitöltötte...Rántottam egyet a takarón mert becsúszott alám egy elég nagy része és így nem ért körbe,jobban magamra tekertem és ittam a teából ami még mindig gőzölgött,újra a tájra tévedt a tekintetem...a házak fénye egyesével elaludt,csak néhol volt még 1-1 lámpa felkapcsolva gondolom a gyerekek akik nem bírnak magukkal...mivel már nem tudtam magammal mit kezdeni eldöntöttem hogy bemegyek. Vettem egy nagyobb levegőt és elindultam befelé és lementem a lentre,a lépéseim végig visszhangoztak az üres lakásnak. Igazából nem is értem miért vettem ekkora lakást,az értelmét nem látom mai napig se...de régebben ketten voltunk itt...ő is itt volt velem...de egyre jobban távolodunk egymástól ami zavar,és a legrosszabb hogy nem tudok ellene semmit se tenni. Miket beszélek? Tudnék ellene tenni csak a menedzsment nem engedi...inkább eltereltem a gondolataim bekapcsoltam a tv-t és nézni kezdtem de,a telefonom rezegni kezdett a töltőn a konyhában,felálltam és odavonszoltam magam.Semmi kedvem nem volt odamenni...felvettem teljesen unottan a telefonom és elolvastam az üzenetet. 

Harry: Louis...felhívlak... 

Nagy szemekkel bámultam a képernyőt majd visszamentem a kanapéra,elfeküdtem rajta és ittam a teámból. A képernyőt néztem közben a tv-ben ment valami szám..azt hallgattam,összehúztam magam a kanapén,az órát figyelem 1:22...rendben várom hogy hívjon...meg akarom várni.Már vagy a 15. szám ment le de még semmi...egy kétségbeesettebb lettem hogy miért nem hív,elnéztem a telefon mellett,a tv már elsötétedett azon az adón nem volt már adás...majd ahogy néztem a nagy feketeséget az én szemeim is egyre lejjebb csukódtak majd becsukódtak a telefon a kezemből a földre hullott...kb rá 3 órára ébredtem fel és szinte felpattantam már kezdett világosodni de még közel se volt az...felvettem a telefonom,se sms-s se hívás...semmi,a kanapé háttámlája felé fordultam majd eldobtam a hátam mögé a telefonom...nem érdekelt. Magamra húztam a takarót és a gondolataimba merültem...elfelejtett?leszar?nem érdeklem?ennyire vagyok fontos neki? nem biztos csak elaludt...lemerült a telefonja,szimplán elfáradt és már nem tudott felhívni...igen ez lesz az.Biztos vagyok benne!

 -Istenem hogy lehetek ennyire hülye...-fakadtam ki,majd a fejemre húztam a takarót...Az emberek miért azt gondolák amit jónak tartanak,amit hallani akarnak de igazából úgyse az,feleslegesen töröm magam. Elfejetett,nem érdeklem. Ennyi. Ez a logikus magyarázat...nagy önsajnálatomban eszembe jutott valami lelöktem magamról a takarót majd felpattantam felfutottam a szobámba...a szobánkba.Elővettem egy kis naplót és írni kezdtem bele...nem tudom miért,és hogyan jutott az eszembe...de legalább le tudtam írni az érzéseim ebben a kis naplószerűségbe. Megkönnyebbültem attól hogy oda leírtam...

1.nap